Ἀράξης, ου,
acc. ην
(
ὁ) [
ᾰρ] Araxès
(Araxe)
1 n. de
plusieurs fl. d’Asie, Hdt.
1, 201, etc. ;
Xén. An.
1, 4, 19, etc.
||
2 h. Nonn. D. 23, 81 ; Plut. M. 1162e ||
E Gén. épq. et poét. -εω,
A. Rh. 4, 133 ;
Anth. 9, 430 ;
acc. ion. -εα,
Hdt. 1, 201,
205.