Ἑρμιονεύς
ἙρμιόνηἙρμιονεύς, έως,
adj. m. d’Hermione, Hdt. 7, 6, etc. ; Thc. 1, 27 ||
E Gén. ion. -έος,
Hdt. l. c. ;
acc. -έα, ion. -ῆα, Anth. 7, 503, plur. -εῖς, att. -ῆς, Thc. 1, 27 ; ion. -έες, Hdt. 8, 43 et 72 ; acc. -εῖς, N. Dam. fr. 38 ;
ion. -έας,
Hdt. 9, 31 ;
Plut. Cleom.
91.
Étym.
Ἑρμιόνη.