ἄδοτος

ἀδούλευτος

ἀδουλία
ἀ·δούλευτος, ος, ον :
1 qui n’a jamais été esclave, Is. (Poll. 3, 80) ||
2 qui ne veut pas servir ou travailler, Arr. Epict. 2, 10, 1 ||
3 non asservi, Sib. 10, 22.
Étym. ἀ, δουλεύω.