χανδόθεν

χανδόν

χανδοπότης
χανδόν, adv. en s’ouvrant, particul. en ouvrant la bouche, à pleine bouche, Od. 21, 294 ; Nic. Th. 341 ; Luc. M. cond. 7 ; fig. c. à d. avidement, Luc. Alex. 14.
Étym. χαίνω, -δον.