Εὐηνίνη

εὐήνιος

Εὐήνιος
εὐ·ήνιος, ος, ον, docile au frein, facile à conduire (char, cheval, etc.) Plat. Phædr. 247b, etc. ; en parl. de pers. docile, doux, Plat. Leg. 730b ; fig. facile à soigner, Hpc. 562, 50 ||
Sup. -ώτατος, Plat. Rsp. 467e.
Étym. εὖ, ἡνία.