ἐξάνοιξις

ἐξάντης

ἐξαντλέω-ῶ
ἐξάντης, ου, acc. ην (ὁ, ἡ)
1 exempt de mal, sain, en bon état, Hpc. 488, 39 ; Plat. Phædr. 244e ||
2 p. ext. exempt de, gén. El. N.A. 3, 5 ; 6, 38 ; Jul. 192a.