Ὕδη

ὕδνον

ὑδνόφυλλον
ὕδνον, ου (τὸ) sorte de tubercule, p.-ê. truffe, Th. H.P. 1, 1, 11 ; 1, 6, 5 ; Ath. 62a ; Plut. M. 664b ; Diosc. 2, 175.
Étym. pré-grec.