καταφωράω-ῶ

κατάφωρος

καταφωτίζω
κατά·φωρος, ος, ον :
1 pris sur le fait, Plut. M. 301b ||
2 p. suite, manifeste, DH. Rhet. 5, p. 331, 14 ; Plut. Cato mi. 54, etc.
Étym. cf. αὐτόφωρος.