νηνεμία

νήνεμος

νηνέω
νήνεμος, ος, ον, sans vents, Il. 8, 556 ; d’où calme, tranquille, Eschl. Ag. 566, etc. ; Eur. I.T. 1412, etc. ; Ar. Th. 43, etc. ; fig. Eur. Hec. 533 ; Plut. M. 589d.
Étym. νη-, ἄνεμος.