νηοπέδη

νηοπόλος

νηοπορέω-ῶ
νηο·πόλος, ος, ον, ion. c. ναοπόλος, qui prend soin d’un temple, prêtre ou ministre d’un temple, Hés. Th. 991 ; Man. 4, 427 ; ἡ ν. Anth. 1, 16, prêtresse.
Étym. ναός, πολέω.