πολυχρόνιος
πολυχρονιότηςπολυ·χρόνιος, ος,
ον :
1 qui vit longtemps,
Arstt. H.A.
9, 7, 9, etc.
||
2 qui se prolonge
longtemps, Arstt. Longæv. 1, 2 ;
Call. L. Pall.
128 ||
3 qui dure depuis
longtemps, Hh. Merc. 125 ; Hdt. 1, 55 ; Xén. Mem. 1, 4, 16 ; Plat.
Tim. 75b ||
Cp. -ώτερος, Hpc. Fract. 758 ; Plat. Phæd. 87c, etc. Sup. -ώτατος, Xén. Mem. 1, 4, 16,
etc. ; Call.
Del. 282.
Étym.
π. χρόνος.