θεόληπτος
θεοληψίαθεό·ληπτος, ος,
ον :
I en
b. part :
1 inspiré par la divinité,
Arstt. Eud.
1, 1, 4 ; App.
Hann. 41
||
2 enthousiasmé :
εἴς τι, Plut.
M. 1117a, pour qqe ch.
||
II en
mauv. part :
1 c. θεοϐλαϐής, Man. 4, 80 ||
2 superstitieux,
Plut. M.
855b.
Étym.
θ. ληπτός.