Αἴνηθος

Αἰνήϊος

αἴνημι
Αἰνήϊος, ου, adj. m. d’Ænos, mt. de Céphallénie, ép. de Zeus, Hés. (Sch.-A. Rh. 2, 297).
Αἰνήϊος, ου () fils d’Énée (Kyzikos) A. Rh. 1, 948, 1055.
Étym. Αἰνείας.