ἀνδρίον

Ἄνδριος

ἄνδρισμα
Ἄνδριος, α, ον, de l’î. Andros, Xén. Hell. 1, 4, 22 ; 2, 1, 31 ; οἱ Ἄνδριοι, les habitants d’Andros, Hdt. 8, 66 et 111 ; Thc. 4, 42 ; 7, 57 ; etc.
Étym. Ἄνδρος.