Ἀρισταγόρας
ἀρίσταθλοςἈριστ·αγόρας, ου
(ὁ) [ᾰᾱγ]
Aristagoras :
1 de
Milet, Hdt. 5,
30, etc. ; Thc. 4, 102, etc. ||
2 autres, Pd. N. 11, etc. ||
E Ion. -όρης, Anth. 7, 639, etc. ; gén. ion.
-εω, Hdt.
5, 30 ; 9,
90 ; Anth. 9,
568.
Étym.
ἄριστος, ἀγορά.