Δᾶτις, ιδος
(ὁ) Datis,
général de Darius, Hdt. 6, 94, etc. ; Plat. Menex. 240a,
Leg. 698c ;
Plut. Arist. 5, etc. ; ironiq. τὸ Δάτιδος μέλος,
Ar. Pax
289, le langage mélodieux de Datis (qui
parlait le grec fort mal) ||
E Ion. gén. ιος, Hdt. 7, 88 ; dat. -ι, Hdt. 7, 10.