Δίων
ΔιώναΔίων, ωνος
(ὁ) [ῐ] Diôn
(Dion) h. Xén.
Hell. 4, 8,
13 ; Plat. Menex. 234b ; Dém. etc. particul.
1 Dion de Syracuse,
ami de Platon, Plat. Ep. 1, 3, 4, 7, 8, etc. ;
Dém. Arstt.
etc. ||
2 Δ. ὁ
Χρυσόστομος, Dion Chrysostome, stoïcien
et rhéteur, Luc. Per. 18, Par. 2 ; Thém. etc. ||
3 Dion Cassius,
historien ||
E Voc. Δίων, Anth. 7, 99.
Étym.
Διός.