Ἐνυεῖον

Ἐνυεύς

ἔνυλος
Ἐνυεύς, έως, épq. -ῆος (ὁ) [ῡ] Ényée (litt. le Belliqueux) h. Il. 9, 668 ; Q. Sm. 1, 530.
Étym. Ἐνυώ.