Ἑλικώνιος,α, ον
[ῐκ] de l’Hélicon ; en
parl. d’Apollon,Anth.9, 389 ;d’Hermès,Nonn.D.41, 373 ;Ἑλικώνιαι
παρθένοι,Pd.I.7, 127, les Muses ;
en parl. de choses,Anth.7, 697 ;Luc.J. tr.26,etc.
Étym.Ἑλικών.
Ἑλικώνιος,α, ον
[ῐκ] d’Hélikè, en
Achaïe,ép. de Poseidôn,Il.20, 204.