Ἑλικωνιάδες

Ἑλικώνιος

Ἑλικωνίς
Ἑλικώνιος, α, ον [ῐκ] de l’Hélicon ; en parl. d’Apollon, Anth. 9, 389 ; d’Hermès, Nonn. D. 41, 373 ; Ἑλικώνιαι παρθένοι, Pd. I. 7, 127, les Muses ; en parl. de choses, Anth. 7, 697 ; Luc. J. tr. 26, etc.
Étym. Ἑλικών.
Ἑλικώνιος, α, ον [ῐκ] d’Hélikè, en Achaïe, ép. de Poseidôn, Il. 20, 204.
Étym. Ἑλίκη.