ἱππόλυτος

Ἱππόλυτος

ἱππομανέω-ῶ
Ἱππό·λυτος, ου () [] Hippolyte, fils de Thésée, Xén. Cyn. 1, 11 ; Plat. Leg. 687e, etc. ; Eur. Hipp. 11, etc.
Étym. v. le préc.