Ἰωνικῶς

Ἰωνίς

ἰωνίσκος
Ἰωνίς, ίδος, adj. f. ionienne, DP. 553 ; subst. ἡ Ἰ. Call. Ep. 26 ; Plut. Luc. 16, l’Ionienne, n. de f. (Ἴων 2).