Κλεομένης
ΚλεομήδηΚλεο·μένης, ους
(ὁ) Kléoménès,
n. de plus. rois de Sparte, Hdt. 3, 148, etc. ||
E Voc. -μενες, Hdt. 5, 49, etc. ; gén. ion.
-μένεος, Hdt.
5, 49 ; dat.
ion. -εϊ, Hdt. 3, 148 ; acc. -η, Plut. Cleom. 2, 39, etc. ; ou -ην, Plut. Cleom. 35, etc. ; ion. -εα, Hdt. 5, 41.
Étym.
κλ. μένος.