Κρονίδης
ΚρονικόςΚρονίδης, ου
(ὁ) [ῐ] fils de
Kronos, c. à d. Zeus, Soph. Tr. 128, etc. ; joint à Ζεύς, Eur. Bacch. 95, etc. ; à Ζήν, Od. 13, 25, etc. ; Poseidôn, Anth.
6, 164 ; ou
Chiron, Pd. P.
4, 205 (Κρόνος) ; au plur.
Κρονίδαι, Pd.
P. 5, 159, les
fils de Kronos ||
E Voc. Κρονίδη, Ar. Vesp. 650 ; gén. ion.
-εω (trisyll.)
Hh. Cer.
414 ; Anth.
11, 407. Dor.
nom. Κρονίδας [ᾱ] Soph. Tr. 128, etc. ; Eur. Bacch. 95, etc. ; Voc. -α, Pd. fr. 120, etc. ;
gén. -αο,
Pd. P.
4, 303 ; dat.
-ᾳ, Pd.
P. 4, 205 ;
gén. pl. -ᾶν,
Pd. O.
9, 82.
Étym.
patr. de Κρόνος.