Λήμνιος
ΛημνίςΛήμνιος, α, ον, de
Lemnos, Soph. Ph. 986 ; Ar. Pax 1162, etc. ; fig. violent,
terrible, Eschl. Ch. 631 ; Hdt. 6, 138 ; Λήμνιον πῦρ, Soph.
Ph. 800 ;
Ar. Lys.
299, feu de Lemnos, feu terrible ;
en parl. de pers. habitant ou originaire de Lemnos, Hdt. 5, 27, etc. ;
Thc. 3, 5, etc.
||
E Dor. Λάμνιος, Pd. P. 4, 448.
Étym.
Λῆμνος.