Οὐρανίδης
οὐρανίζομαιΟὐρανίδης, ου
(ὁ) [ᾰῐ]
1 fils d’Ouranos,
c. à d. Kronos, Hés. Th. 486 ; Pd. P. 3, 4, etc. ||
2 au
pl. les Titans, Hés. Th. 502 ; Pd. P. 4, 194, etc. ||
E Dor. Οὐρανίδας
[δᾱ] Pd.
P. 3, 5 ;
gén. pl. Οὐρανιδᾶν, Pd. P. 4, 194.
Étym.
Οὐρανός.