Παφλαγών
παφλάζωΠαφλαγών, όνος
(ὁ) [ᾱᾰγ]
Paphlagonien, Xén. An. 1, 8, 5, etc. ; d’où au pl. οἱ Παφλαγόνες,
Il. 2, 851,
etc. ; Hdt.
1, 6, etc. ;
Xén. Cyr.
1, 5, 3, etc.
les Paphlagoniens ; en parl. de Cléon, par jeu
de mots avec παφλάζω, homme de
rien, Ar. Eq.
2, 6, etc. ||
E Voc. -ών, Ar. Eq. 125, 730 ; dat. pl.
-όσι, Str.
563, 566 ; épq. -όνεσσιν, Il. 13, 661.
Étym.
v. Παφλαγονία.