Πελληναῖος

Πελληνεύς

Πελλήνη
Πελληνεύς, έως, adj. m. de Pellènè, Thc. 8, 3, etc. ; Xén. An. 5, 2, 15, etc. ||
E Plur. nom. att. Πελληνῆς, Thc. 2, 9 ; 5, 58 ; acc. -έας, Xén. Hell. 7, 2, 11 et 13 ; par contr. -εῖς, Xén. Hell. 7, 4, 17.
Étym. Πελλήνη.