Πελοπίδης

Πελόπιος

πελοποννασιστί
Πελόπιος, α, ον, de Pélops, Eur. Suppl. 184, etc. ; subst. τὸ Πελόπιον, Paus. 5, 13, 1, temple de Pélops.
Étym. Πέλοψ.