πεντάπτωτος

Πεντάπυλα

πεντάρραϐδος
Πεντά·πυλα, ων (τὰ) [ᾰῠ] Pentapyles, propr. « aux cinq portes, » quartier de Syracuse, Plut. Dio. 29.
Étym. π. πύλη.