Πεντελικός
πεντέλοιποςΠεντελικός, ή, όν, du
dème Pentélè : Π. λίθος,
Plat. Eryx.
394e ;
ou Πεντελικὴ
μάρμαρος, Str. 399, etc. pierre
ou marbre de Pentélè, marbre pentélique
||
E Dans les inscr. att. Πεντελεικός, CIA.
1, 321, 8 (409 av.
J.-C.) etc. ; postér. Πεντελῃκός,
CIA. 2, 1054, 31, 33,
45 (347 av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 29, 30, 41.