Περσεφόνεια
ΠερσεφόνηΠερσεφόνεια, ας
(ἡ) c. le suiv.
Il. 9, 457 ;
Od. 10, 494 ;
11, 635 ; Hh.
Cer. 337,
493 ; Hés. Th. 912 ; Eur. Suppl. 271, etc. ||
E Épq. et ion. -είη,
Od. 10, 491, 509,
534 ; 11, 47 ; Hh. Cer. 359 ; Hés. Th. 768.
Étym.
Pour la parenté de Περσεφόνεια et de
Περσεφόνη, cf.
Πηνελόπεια et
Πηνελόπη.