Φάληροι

Φαληροῖ

Φάληρον
Φαληροῖ [] adv. à Phalère, Xén. Hipp. 3, 1 ; Plut. Thes. 17 ||
E Dans une inscr. att., au lieu de Φαληροῖ, Φαληρε (p.-ê. p. Φαληρεῖ) CIA. 2, 768, 1, 24 (fin du 4e siècle av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 116, 10.
Étym. Φάληρον.