Φρυνώνδας

Φρύξ

φρύττω
Φρύξ, υγός () [ῠγ] de Phrygie, Phrygien, Soph. Aj. 1292 ; οἱ Φρύγες, Il. 2, 861 ; 3, 185 ; 10, 431 ; Hh. Cer. 137 ; Hdt. 1, 28, 72 ; 3, 90, etc. ; Xén. Mem. 2, 1, 10 ; Plat. Crat. 410a, etc. les Phrygiens ; particul. les Troyens, Soph. Aj. 488, etc. ; Eur. Andr. 194, etc. ; par dérision en parl. d’esclaves, Xén. Vect. 2, 3 ; Eur. Or. 1448, etc.
Φρύξ, υγός () [ῠγ] « le Phrygien », n. d’esclave, Ar. Vesp. 433 (v. le préc. ; cf. Φρυγία 2).