Πισαῖον ὄρος

Πισαῖος

Πίσανδρος
Πισαῖος, α, ον [] de Pisa, en Élide, Nic. (Ath. 683a); Anth. 6, 350, etc. ; οἱ Πισαῖοι, Luc. Sacr. 11, les habitants de Pisa.
Étym. Πῖσα.