Πύγελα

Πυγελεύς

πυγή
Πυγελεύς, έως, adj. m. de Pygèles, Xén. Hell. 1, 2, 2 ||
E Dans les inscr. att. nom. pl. Πυγαλῆς, CIA. 1, 234, 7 (446 av. J.-C.) et Πυγελῆς, CIA. 1, 237, 29 (443 av. J.-C.) etc. ; v. Meisterh. p. 12, 4.
Étym. Πύγελα.