Πυθώ

Πυθώδε

Πυθῶθεν
Πυθώδε [] adv. vers Pythô, Od. 11, 581 ; Soph. O.R. 603, 788 ; Ar. Av. 189, etc. ; Plat. Leg. 950e, etc.
Étym. Πυθώ, -δε.