ῥωμαΐζω

Ῥωμαϊκός

ῥωμαϊκῶς
Ῥωμαϊκός, ή, όν, qui concerne Rome ou les Romains, romain, d’où p. ext. latin, Pol. 11, 20, 6, etc. ; Plut. Luc. 11, etc. ; Luc. M. cond. 24, etc. ||
Cp. -ώτερος, Anon. (Cram. 3, 190, 30) ; sup. -ώτατος, Anth. 9, 502.
Étym. Ῥώμη.