Σύρος
ΣυροφοῖνιξΣύρος, ου
(ὁ) [ῠ]
I n.
ethn. ou géogr. :
1 Syrien, Hdt. 2, 104 ; Eschl. fr. 264 ;
Xén. Mem.
2, 1, 10, etc. ; Plut. Mar. 17, etc. ||
2 synon. d’Ἀσσύριος,
Hdt. 7, 63 ;
Xén. Cyr.
5, 4, 51, etc.
||
3 Σύροι
Καππαδόκαι (postér. Λευκόσυροι) les Syriens de Cappadoce (v. Σύριος) Hdt. 1, 72 ; 2, 104, etc. ||
II n.
d’h. Syros, fils d’Apollon,
Plut. Luc.
23, etc.
Étym.
v. Συρία.