Τυρρηνός, οῦ, adj. m. de Tyrrhénie, tyrrhénien,
Orph. Arg. 1255 ; DS. 5, 40 ; οἱ Τυρρηνοί,
Hdt. 1, 57,
etc. ; Thc.
4, 109, etc.
les Tyrrhéniens ||
E Dans les inscr. att. Τυρρηνός, CIA. 2, 809 a, 223 (325 av. J.-C.); v.
Meisterh. p. 76,
6. Ion. Τυρσηνός, Hh. 6, 8 ; A. Rh. 4, 1760 ; Anth.
7, 532 ; οἱ
Τυρσηνοί, Hdt. l. c. etc. ; Hés. Th. 1016, etc. ; dor. Τυρσανοί [ᾱ] Pd. P. 1, 12.
Étym.
Τυρρηνία.