ἀδολεσχία
ἀδολεσχικόςἀδολεσχία, ας
(ἡ) [ᾱδ]
I bavardage,
Ar. Nub.
1480 ; Plat.
Theæt. 195c, etc. ; Plut. M. 502b ||
II p.
ext.
1 subtilité ingénieuse,
Plat. Phædr.
269e ||
2 conversation,
en gén. Spt.
3 Reg. 18,
27 ; 4, 9, 11 ||
3 plainte renouvelée,
lamentation, Spt. 1
Reg. 1, 16 ; Ps. 54, 3.
Étym.
ἀδόλεσχος.