ἀδηφαγία

ἀδηφάγος

ἀδῄωτος
ἀδη·φάγος, ος, ον [ᾰᾰ]
1 vorace, glouton, Thcr. Idyl. 22, 115 ; fig. ἀδ. νόσος, Soph. Ph. 313, mal qui dévore ||
2 fig. qui engloutit l’argent, coûteux, Lys. (Harp.).
Étym. ἄδην, φαγεῖν.