ἀγακλεής
Ἀγακλέηςἀγα·κλεής, ής, ές
[ᾰᾰ] très illustre ||
E Mot surt. épq. (mais non dans
l’Od.) et lyr. ; dans l’Il. touj. en parl. de pers. Voc. sg. -κλεές,
Il. 17, 716 ;
21, 379 ; Q.
Sm. 2, 268 ; gén. -κλῆος, Il. 16, 738 ; dat. -κλέϊ, A. Pl. 377 ; acc. -κλέα [ᾰ final] ; nom. pl. -κληεῖς,
Man. 3, 324 ;
acc. -κλέας
[ᾰς] Antim.
2 Bgk.
Étym.
ἀγα-, κλέος.