Ἀγλαΐς

ἀγλάϊσμα

ἀγλαϊσμός
ἀγλάϊσμα, ατος (τὸ) éclat, beauté, parure, Soph. El. 908 ; Eur. Hel. 11, etc. ; p. ext. parfum, Eschl. Ag. 1312 ||
E Poét. et de prose réc. postér. A. Tat. 2, 1.
Étym. ἀγλαΐζω.