αἴφνης

αἰφνίδιος

αἰφνιδίως
αἰφνίδιος, ος, ον [ῐδ] subit, soudain, Eschl. Pr. 680 ; Thc. 2, 61, etc. ; τὸ αἰφνίδιον, Plut. Crass. 9 ; Luc. D. mort. 7, 2, soudaineté ; adv. -ιον, Plut. Num. 15, soudainement.
Étym. αἴφνης.