ἀκανθυλλίς

ἀκανθώδης

Ἀκανίας
ἀκανθώδης, ης, ες [ᾰκ]
I au pr.
1 couvert d’épines, de ronces, Hdt. 1, 126 ||
2 couvert de piquants, Arstt. H.A. 2, 10, 2 ; etc. ||
II fig. épineux, Luc. D. mort. 10, 8 ||
Cp. -έστερος, Arstt. H.A. 3, 7.
Étym. ἄκ. -ωδης.