ἀκοινώνητος

ἀκοινωνήτως

ἀκοινωνία
ἀκοινωνήτως, adv.
1 sans communauté, sans mélange, Nyss. 1, 11 ; 33, 66 ||
2 avec rudesse, avec arrogance, Cic. Att. 6, 1, 7.