ἀκρατοφόρος

ἀκράτωρ

ἀκρατῶς
ἀ·κράτωρ, ορος (ὁ, ἡ) [ᾰτ]
1 sans force pour (tomber à genoux), impuissant, Soph. Ph. 486 ||
2 qui n’est pas maître de, gén. Plat. Rsp. 579c, etc.
Étym. ἀ, κράτος.