Ἀκρόθῳον

ἀκροθώραξ

ἀκρόκαρπος
ἀκρο·θώραξ, ακος, () [ᾱκ] qui a une pointe d’ivresse, légèrement ivre, Arstt. Probl. 3, 2 ; Diph. (Ath. 421e) ; Plut. M. 656c ; Luc. Lex. 8, etc. ||
E Ion. ἀκροθώρηξ, Hpc. (Erot. p. 178).