ἀμέριμνος
ἀμερίμνωςἀ·μέριμνος, ος,
ον :
1 qu’on néglige, dont on
ne s’inquiète pas, Soph. Aj. 1206 ||
2 sans inquiétude,
Anth. 9, 359 ;
Hdn 2, 4, 3 ;
3, 7, 11 ; τὸ
ἀμέριμνον, l’absence de soucis, la tranquillité,
Hdn 1, 6, 26,
etc. ||
3 qui dissipe toute
inquiétude, Anth. 11,
24, 4 ||
Cp. -ότερος, Anth. 11, 24.
Étym.
ἀ, μέριμνα.