ἀμεταπτωσία

ἀμετάπτωτος

ἀμεταπτώτως
ἀ·μετάπτωτος, ος, ον, qui ne fait pas défaut :
1 fixe, ferme, constant, Plat. Tim. 29b, etc. ; Arstt. Top. 6, 2, 3 ; etc. ; Plut. M. 659f, etc. ||
2 infaillible (remède) Gal. 13, 34 ||
Sup. -ότατος, Gal. l. c.